Egy koronarothadásos lepkeorchidea története

A mai bejegyzés különleges, mert a történet nem tőlem, hanem Nikitől származik, akire Facebookon találtam rá és megkértem, hogy ossza meg veletek az alábbiakat. Tapasztalatom szerint nagyon sokakat érint ez a probléma (én is találkoztam már vele), s Niki szépen végigdokumentálta a folyamatot, így sokaknak segíthet.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kezdtem el orchideákat gyűjteni, egy áruházlánc akciójában vettem meg az első lepkeorchideámat, majd hamarosan követte még egy és még egy, ma már olyan 50-es a létszám. Szerencsére nem sokat gyilkoltam meg, talán egy kezemen megszámlálható mennyit, kölcsönösen szeretjük egymást.

Ez a kis lepke, amiről szó van, egy sorozat miatt került hozzám. Az egyik kedvenc sorozatom főhőse kapott egy ilyen pöttyös lepkét, így be kellett szereznem nekem is egyet. Sokat jártam utána, mert abban az időben még nem voltak elterjedve az ilyen a színváltozatú orchideák.

Pötyi, a történet főhőse

Meg is vettem a pontosan úgy pöttyözöttet, ráadásul egy nagyvirágú fajtát, majd egy szép napon megtámadta a pajzstetű. Erről a jószágról tudni kell, hogy nagyon könnyen elszaporodik, megbújik a levél fonákán, lepetézik és nehéz tőle megszabadulni. A petékből nagyjából heti rendszerességgel új generáció fejlődik ki, így szépen, de biztosan szívogatják ki az életet a növényből. Számos népi legenda, házi praktika él a köztudatban és az interneten, de nem javasolnám egyik alkalmazását se, ilyenkor kell nyúlni a permethez. (Ha kevés növényünk van és csak 1-2 kósza tetvet látunk, érdemes mechanikai védekezéssel kezdeni, vagyis szétnyomkodni a tetveket. Hatásos még, ha enyhén megszappanozott, nedves szivaccsal áttöröljük a leveleket, de ezt többször meg kell ismételni és nem csicsoghat a növény a víztől - a szerk. megj.)

Mivel a pajzstetveket általában sima permetezéssel nem igen lehet kiirtani, ezért az ültetőközeget is be kell locsolni, hogy a növény miután felszívta a permetet, felszívja a kártevő is és bezárul a kör. Mospilan nevű szert érdemes ebben az esetben alkalmazni, de szigorúan a leírt dózisban, mert különben az történik, ami az enyémmel is történt.

(Valójában a koronarothadást nem a Mospilan okozta, hanem a víz, ami a levélhónaljakhoz jutott. A lepkeorchideákat nem érdemes permetezni/vízzel spriccelni, mert ha marad pár csepp víz a levek tövében, az gombás eredetű rothadáshoz vezet. Ugyanez a helyzet akkor is, ha valaki túl párás helyen tartja a lepkeorchideát, pl. egy kicsi floráriumban, aminek a szellőztetése nem megoldott. Tudom, hogy sok helyen írják, hogy a párásítás fontos, és valóban az, de a lelkes orchideatartók sokszor túlzásba esnek és addig spriccelik a növényt, amíg az nem tocsog a víztől. Erre semmi szükség. Természetesen, ha kártevők ellen védekezünk, ezt elviekben nem lehet elkerülni. Gyakorlatilag a lepkeorchideákat nem is érdemes permetezni, pusztán olyan szert kell választanunk, ami felszívódó mechanizmusú, így elég vele belocsolni a növény. A Mospilan is megfelel erre a célra - a szerk. megj.)

2015. május 15.

Minden ismerősöm a halálát jósolta, hiszen, ha egy orchideának a felső levelei kezdenek el sárgulni, az valóban nem sok jóval kecsegtet, de meg akartam menteni az egyik kedvencemet, így támadásba lendültem a koronarothadás ellen.

2015. június 18.

Fogtam egy kisollót és levágtam az összes levelet, egy maradt csak meg, amit még jónak ítéltem. A növény közepét kimetszettem annyira, amennyire úgy láttam, hogy el van rohadva. Jó alaposan befahéjaztam, mert a fahéj, gomba és vírusölő hatású és vártam, mivel a gyökerek tökéletesen épek voltak, így reméltem időben elkaptam és megállt a rothadás.

Hónapok teltek el, semmi se történt, majd az egyik léggyökéren észrevettem a változást:

2015. június 18.

Majd nem sokra rá észrevettem valamit a megmaradt törzsön is:

2015. június 27.

Az a valami pedig elkezdett fejlődni:

2015. június 30.

Egy hajtást hozott, hiszen élni akart. Innen pedig már nem volt megállás:

2015. július 21.

2015. szeptember 27.

A kis hajtás gyorsan felcseperedett és most egy virágszárat nevelget:

2016. január 5.

Ezúton is még egyszer köszönöm Nikinek, hogy megosztotta velünk a történetét és az általa készített fotókat! :) Ha neked is van egy hasonló történeted és szeretnéd megosztani másokkal, küldd el a hedihobbi[kukac]gmail[pont]hu címre, köszönöm!